2012. június 13., szerda

Liezon a nyaraláson

A lépcsőnyikorgás távolról úszott felém. Az órámra pillantottam. Éjfél múlt két perccel. Pontos. Sosem hittem volna róla. Bár, ha valakinek egy régi vágya beteljesül hét év után, azt hiszem, ezt nem kell megmosolyogni. Az izgatottságtól megborzongtam. Égett bennem a vágy, de nem akartam lerohanni. Kimásztam az ágyból és felhúztam a köntösömet. A halk, de határozott kopogtatásra kinyitottam az ajtót. Felnéztem rá. Ott állt a küszöb előtt. Se a tartását, se a tekintetét nem tartottam ártatlannak, pedig azt mondta, még senkivel sem feküdt le. Felelősséget érezte, jól kell sikerülnie. De mégis mivel lehetne elrontani? A férfiak, nem éreznek közben fájdalmat.
  -Beengedsz? – kérdezte.
Úgy nézett rám nagy zöldes-barna szemeivel, hogy attól féltem, lángra kap a köntösöm.
Talán a tekintete, vagy esetleg az a határozottság késztetett rá, ami a lényéből áradt, de megmarkoltam a fekete pólóját, és berántottam a szobába. Azzal a lendülettel magához húzott, megcsókolt és az ajtót belökve mögöttünk, a hátamat nekinyomta. Egyik kezével a hajamba markolt és hátrahúzta a fejemet, hogy a nyakamhoz férjen. Nyalta, harapta a bőrömet. Felnyögtem. Mindennél jobban vágytam arra, hogy magamba érezzem. Intim részeim túlforrósodtak, s mikor az addig a derekamat fogó keze becsúszott a köntös és a rövid hálóing alá, hogy megmarkolja a fenekem, minden addigi elhatározottságom arról, hogy visszafogom magam, köddé vált. Mozdulataiból, érintéséből, csókjaiból éreztem, hogy nincs szükség a tartózkodásra. Szabadjára engedtem a vágyaimat, kezdjen vele, amit tud, egyszerűen szexelni akartam. Lehetőleg minél gyorsabban és minél gátlástalanabbul! Nyaka köré fontam a karjaimat. Furamód lábujjhegyre kellett, hogy álljak hozzá. Öt évvel idősebb voltam nála, ő tizennyolc éves létére még is jócskán túlnőtt rajtam. Vállai szélesek voltak, karjai vastagok, izmos tarkójába belevájtam a körmeimet, a nyögéstől pedig, ami felszakadt belőle, összerándultak intim izmaim. Nyelvünk vad csatát vívott, közben megragadta az egyik lábam és a csípőjéhez emelte. A medencénk így olyan szögben ért össze, hogy tisztán érezhettem mi vár rám. Testem önkéntelenül is reagált erre a felhívásra, s hozzádörgölőztem. Mind a ketten levegő után kaptunk, majd ajkunk újra összeforrt. Lerángattam róla a pólót, körmeimmel végigszántottam a vállait és a széles mellkast, melyet sötét szőr fedett. A félhomályban láttam, hogy kreolos bőrén kivörösödő domborulatokat hagynak a körmeim, a mellbimbói, pedig megkeményednek. Tetszett a reakciója, de ennél többre volt szükségem. Azt akartam, hogy zsibbadjon el, vergődjön a kéjtől, hogy uralkodjak felette. Tudtam, hogy miként érhetem el. Elvettem a lábamat a csípőjétől, majd lassan, de annál szenvedélyesebben harapdálni és nyalogatni kezdtem a felsőtestét. Éreztem, hogy megremeg a tevékenységem alatt, mikor, pedig körbenyaltam és kicsit ráharaptam egyik, majd a másik mellbimbójára, felnyögött.
  -Cssss. Ne verd fel az egész házat – csitítottam, de mosolyogva haladtam tovább. Letérdeltem elé, egyik kezemet a fekete nadrág tetejébe akasztottam készen arra, hogy lehúzzam róla, de előtte még, a másikat végigfuttattam kemény, forró férfiasságán. Tetszett, amit éreztem. Ő felnyögött. Felmosolyogtam rá. Talán a diadal, vagy a túl nagy magabiztosságom nem tetszhetett neki, de megragadta a jobb felkaromat és felrántott a földről. Keményen nekinyomott újra az ajtónak. A gyomrom kicsit megugrott a tekintetétől. Teljesen elsötétült, arca elszánt volt.
  -De…
  -Nem! – mondta halkan, de keményen. Hangja rekedt volt a vágytól. Lerángatta rólam a lenge köntöst, majd megragadta a kombinészerű hálóinget. Olyan gyorsan mozgott, hogy hirtelen fel sem fogtam, mire készül. Eltépte a pántokat, majd ugyan olyan hirtelen az ajtóval szembe fordított és neki nyomott. Halkan felsikoltottam, mikor meghallottam a szatén anyag reccsenését. A hátam közepén lévő varrásnál hosszába letépte rólam a lenge anyagot, majd bal kézzel összefogta a két csuklómat és a fejem fölé, szorította. Vad volt, határozott és gátlástalan, pont olyan, amilyet akartam. Feltüzelt, hogy uralkodik rajtam, hogy teljesen leigáz és megpróbál betörni. Hallottam mikor levette a nadrágját, majd a fülem mellől, közvetlen közelről a hangját.
  -Tedd szét a lábad! – egyáltalán nem volt agresszív a hangja. Beleborzongtam, mikor forró lehelete elérte a fülemet. Akaratlanul is engedelmeskedtem a parancsnak. Szabad keze besiklott a lábaim közé. Amikor ujjaim hozzám értek, csupán akkor tudatosult bennem, hogy mennyire nedves vagyok. Elégedetten belemorgott a hajamba, majd visszahúzta a kezét. Már nagyon vágytam rá, hogy bennem legyen. Remegett minden tagom. Ekkor megéreztem őt ott, ahol előbb még a keze járt. Egyetlen határozott mozdulattal belém vágta magát. Egyáltalán nem volt kellemetlen. A gyönyörűségtől hangosan felnyögtem, már nem érdekelt, hogy ki hallja. Félre söpörte a hajamat a tarkómról, majd mind a két csuklómat megfogva kétoldalt az ajtónak támasztotta közben szüntelenül diktálta a kemény iramot. Hátamat bedomborítottam, hogy érezzem a testét. Bőre forró volt, szíve a lapockámon dübörgött, fogait, pedig a tarkómba mélyesztette.
A karjába kellett harapnom, hogy ne verjem fel a nyaralót. Ő is szaporán szedte a levegőt, elengedte a karjaimat, majd egyik kezével a csípőmet, másikkal a melleimet ölelte. 
  -Még! Igen, még! – nyögtem, ahogy tarkóm a vállának döntöttem.
  -Hogy, te milyen szexéhes perszóna vagy – lihegte a fülembe, miközben harapdálta.
  -És egy gátlástalan ribanc.
  -Ó, igen. Az – helyeselt, majd a következő pillanatban elhagyta a testemet, nagy lendülettel megfordított, majd felkapott az ölébe, hátamat az ajtónak támasztotta és újra belém merült. Lábaimmal megtámaszkodtam a csípőjén, karjaimmal körülfontam a nyakát, és igyekeztem átvenni a ritmust. Szája hol a nyakamon, hol a melleimen kalandozott, vadul falva őket. Nagyon mélyen magamban éreztem, szemeim előtt színes karikák táncoltak a gyönyörtől, de még ezen a mámoron át is átszűrődött az ajtó hangja, amint ütemesen a tokjához verődik.
  -Várj, várj! Ez így nem lesz jó – próbáltam lefejtegetni fejét a mellemről, hogy rám figyeljen.
  -Miért?
  -Fel fognak ébredni a többiek.
Erre nem felelt, csupán megfordult velem és rádobott az ágyra. Én kihívóan rámosolyogtam, amíg óvszert húzott, majd elindultam hátrébb, mikor felém mászott. Megragadta a bokám és visszarántott maga alá. Nem sok esélyem volt a menekülésre. Nem mintha menekülni akartam volna előle. Két kezem a fejem mellé szorította, én, pedig felemeltem a csípőm, hogy megkönnyítsem a dolgát. Ő keményen belém siklott, szája nyelte el a sikolyomat. Kemény, vad ritmust diktált, szinte beleágyazódtam a matracba. Sikítani akartam, de képtelen voltam, a csókjai visszafogtak benne. Miután elengedte a kezeimet, feltámaszkodott, én, pedig felnéztem rá. Ott magasodott felettem, arca kéjben úszott, ahogy engem nézett. Rá mosolyogtam, ő viszonozta. Kicsit változtattam a csípőm helyzetén, hogy megtaláljam a megfelelő szöget. A színes karikák újra táncolni kezdtek a szemeim előtt.
Érzékeltem, hogy nagyon közel van már a csúcshoz.
  -Kérlek, fogd még kicsit vissza magad. Már közel vagyok.
  -Megpróbálom – nyögte szaggatottan szedve a levegőt.
  -Addig gondolj valami másra – nyögtem, és a vállában megkapaszkodva lehúztam magamhoz, hogy hozzápréselődhessek. Nem kellett sok, hogy utolérjen az orgazmus. Beleharaptam a vállába, abba sikoltottam bele a gyönyörömet. Körmeim a hátába mélyedtek.
  -Gyere, gyere, kérlek – lihegtem.
Újra felvette a maga ritmusát. Ahogy egyre jobban keményedett bennem, úgy sodródtam az újabb gyönyör peremére. Csak kapaszkodtam belé, ahogy vadul vonaglott a kielégüléstől. Felhörgött, majd az utolsó mozdulattal, végleg rám roskadt. A torkom ki volt száradva, nagy kortyokban szedtem a levegőt. Zsibbadt és remegett minden tagom.
 Mikor egy perc elteltével sem mozdult, finoman megsimogattam a tarkóját.
  -Jól vagy?
  -Nagyon – mormogta bele a hajamba.
Halkan felnevettem.
  -Zsibbad mindenem – nyögte, miközben lassan legördült rólam és mellém hevert. Egyik karját még mindig birtoklóan a hasamon hagyta.
  -Ez teljesen normális ilyenkor – mosolyogtam a félhomályban.
  -Tetszik – mosolygott ő is. – Bocs, hogy nem voltam valami finom, de már nagyon akartam.
  -Sejtettem. Még szerencse, hogy én is – kuncogtam. – Egy dologban egyezzünk meg.
  -Éspedig?
  -Erről senkinek sem beszélünk. Se testvér, se barátok, se szülők. Különösen a barátok vannak kizárva.
  -Rendben. De miért? Elmúltam tizennyolc.
  -Én, pedig huszonhárom. Nem akarom kivívni senkinek sem a nemtetszését, és céltábla sem akarok lenni. Se nem az első trófeád, amivel hencegni lehet.
  -Megegyeztünk – bólintott, majd huncut módon elmosolyodott. - Jó voltam?
 Felé fordítottam a fejemet.
  -Most azt akarod, hogy tömjénezzelek, mert biztos vagyok benne, hogy nagyon is jól tudod milyen, voltál.
  -Igen.
  -Mi igen?
  -A tömjénezés jólesne – vigyorgott, majd halkan felnevetett, mikor fejbe vertem a kispárnával. Kibontakoztam az öleléséből.
  -Most hova mész? – kérdezte.
  -Van egy kis dolgom odakint – feleltem, majd kisiettem. Miután visszajöttem. Még mindig a hasán feküdt. Először azt hittem, hogy elaludt, de mikor elkapta az egyik karom és az ágyra rántva maga alá gyűrt, megbizonyosodhattam róla, hogy nagyon is éber. Finoman körbenyalta az egyik mellbimbómat. Beleborzongtam.
  -Mit csinálsz? – kérdeztem teljesen feleslegesen.
Nem nézett rám. Épp csak annyira emelte fel a fejét, hogy válaszolni tudjon.
  -Kipróbálom milyen gyengéden szeretkezni.  
  -Máris? – őszintén meglepődtem.
  -Be kell pótolnom néhány évet. És szerencsére messze van még a hajnal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése